A kínai acélipari válság mögött: megromlott a bizalom és kihívásokkal teli kereskedelem

Kína legnagyobb magántulajdon-fejlesztője, a China Evergrande pénzügyi válsággal szembesülve, a dominóeffektus visszaköszönt a szorosan kapcsolódó acéliparban. A zűrzavar közepette a pénzügyi válságok riasztó hulláma sújtotta az acélszektort, amely szorosan összefügg az ingatlanokkal, és rengeteg fizetésképtelenséghez vezetett.

Ilyen például egy Szecsuán tartománybeli építőipari csoport, amely ingatlanprojekteket vállalt és acélanyagokat vásárolt, de nem tudta időben rendezni a kifizetéseket. Sikertelen adóbehajtási kísérletek után az acélbeszállítók jogi lépésekhez folyamodtak, de kiderült, hogy az építőipari csoportnak nincs nyomon követhető vagyona. Ez több mint száz perhez vezetett, és 11 kapcsolt acélkereskedelmi vállalatot érintett Szecsuánban, és a felhalmozott kifizetetlen acélellátási alapok több száz millió jüant.

A bajokat tetézi, hogy egy másik vállalat nemrégiben nem teljesített acélkifizetéseket, amelyek összege százezertől több tízmillió jüanig terjedt. Tájékozott források szerint az acél fizetési késedelmek miatti veszteségek több mint 300 millió jüanra nőttek különböző tényezők miatt az elmúlt években. A jelentés megjelenése óta újabb hasonló pénzügyi válságokról szóló jelentések vannak, amelyek megerősítésre várnak. Válaszul Henan, Sichuan, Jiangsu és más tartományok iparági szövetségei figyelmeztető értesítéseket adtak ki az acélkereskedelemről.

Július 15-én megjelentek az A-részvényű tőzsdén jegyzett acélvállalatok első féléves pénzügyi előrejelzései. Az előrejelzéseket közzétevő 23 vállalat közül 4 növekvő nettó nyereségre, 6 nettó profitcsökkenésre, 13 pedig közel egymilliárd jüan veszteséggel járó nettó veszteséggel számol. Az acélipar egyértelműen visszaeséssel néz szembe, amelyet több mint 100 milliárd jüan veszteség jellemez. Az iparági bennfentesek ezeket a veszteségeket elsősorban a többletkapacitásnak és a gyenge keresletnek tulajdonítják.

Míg az acélipari vállalatok veszteségekkel küzdenek, az acélkereskedők helyzete még borúsabb. Ren Xiangjun szerint az üzleti feltételek romlottak, a vállalkozások több mint hat hónapja folyamatos veszteségeket szenvedtek. Ez a hosszan tartó zuhanás a pesszimizmusból az összeomlás közelébe rontotta a bizalmat. Valahányszor megkeresés vagy megrendelés érkezik a piacon, az acélkereskedelmi vállalatok alacsonyabb árakat kínálva rohannak versenyezni a túlélés érdekében, és együttesen csökkentik a kockázatmegelőzési intézkedéseket. Ez a forgatókönyv egy sor pénzügyi válság előtt nyitotta meg az utat.

Kína hazai acélpiaca jelenleg súlyos helyzettel küszködik: lassú kereslet, többlet termelési kapacitás, magas nyersanyagköltség és zuhanó üzemi nyereség. A Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint a vasfém olvasztó és hengerelő feldolgozóipar működési bevétele 2023 első felében 4.039 billió jüan (627.5 milliárd dollár) volt, ami 9.6%-os csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest, a teljes nyereség pedig mindössze 1.87 milliárdra zuhant. jüan (291 millió dollár), 97.6%-os csökkenés. A teljes acélipari lánc, az acélgyáraktól a kereskedelmi vállalatokig, ma már borotvavékony haszonkulccsal működik, vagy veszteséges.

Több megkérdezett acélipari vállalatvezető úgy nyilatkozott, hogy az acélipar piaci viszonyai az idei év első felében nem változtak lényegesen az előző évhez képest. Az általános tendenciát „gyengült kereslet, csökkenő árak, növekvő költségek és csökkenő profit” jellemzi. Li Li, egy acélipari vállalat kutatás-fejlesztési vezetője kifejtette: „Az acéliparban tapasztalható széles körű veszteségek fő oka a gyenge piaci kereslet. Az ingatlan- és infrastrukturális projektek vártnál alacsonyabb kezdési aránya miatt az acél iránti kereslet természetesen visszafogott maradt.”

Az acél iránti kereslet szorosan követi az ingatlan- és infrastrukturális beruházásokat. Az új ingatlanprojektek lassulása közvetlenül érintette az acélkeresletet, különösen a betonacél iránt. Li Guangbo iparági elemző megjegyezte, hogy a többletkapacitás, az amerikai jegybank kamatemelési ciklusára való átállása és a globális gazdasági növekedés lassulása mind hozzájárulnak az acélpiac jelenlegi borzalmas állapotához. Az elsődleges ok azonban az ingatlanszektor jelentős visszaesése.

Li Guangbo kijelentette: „2021 májusa óta az ingatlanpiac gyorsan lehűlt különböző tényezők, köztük ciklikus és politikai tényezők miatt. A vezető magáningatlanfejlesztők pénzforgalmi korlátokat tapasztalnak, és néhányan nyilvánosan nem teljesítik a piaci adósságot. Az upstream és downstream szállítók csak készpénzes tranzakciókat fogadnak el. Ez a jelenség azt jelzi, hogy a probléma nem korlátozódik az egyes vállalatokra; ez rendszerszintű probléma.”

A Kínai Vas- és Acélszövetség alelnöke, Luo Tiejun a kínai acélkereslet szerkezetéről és a jövőbeli trendekről szóló jelentésében hangsúlyozta, hogy az ország acélfogyasztása az elmúlt években jelentős csökkenést mutatott, ami a nyersacél felhasználásának ingadozó csökkenését vetíti előre az elkövetkező években. Kiemelte továbbá az acél iránti kereslet szerkezeti eltolódását, amelynek növekedése olyan területeken várható, mint az acélszerkezetek, a fotovoltaik és az új energetikai járművekhez használt speciális acélok. Míg az autóipari acél iránti kereslet ingadozhat, az elmozdulás jelentősen befolyásolja az acélipari vállalkozások beruházási irányát.

Luo Tiejun hangsúlyozta, hogy az acélipar többletkapacitása azonnali figyelmet igényel. „Közeleg acéliparunk átszervezésének új köre – a felesleges kapacitás leépítése. Nemzetközi szinten minden fejlett ország gyors gazdasági növekedést és erőteljes acélipari fejlődést tapasztalt, amit a gazdasági normalizálódás és az acélipari többletágak kiigazítása követett. Ez a folyamat nem más."

A közelmúltban megrendezett „Első kínai acélcsőipari csúcstalálkozó” során Li Tao, a Henan tartományi népi kormány tanácsadója és a Henan tartományi ipari és információs technológiai minisztérium korábbi igazgatója feltárta, hogy Kínában az acél tényleges kereslete és gyártása csökkenő tendenciát mutatott az elmúlt években, tavaly körülbelül 1%-kal, tavalyelőtt 2%-kal csökkent. További sziklaszerű süllyedést jósolt, az acéltermelés előrejelzése szerint a következő öt-nyolc évben egymilliárd tonnáról hat-hétszáz millió tonnára csökken.

Ami az acélgyárak jövőbeli fejlődési trendjeit illeti, Li Tao három kategóriába való felosztásra számít: első osztályú behemótok 100 millió tonnás vagy nagyobb gyártási kapacitással, mint például a Baowu és az Anshan Iron and Steel; másodlagos vállalatok mintegy 10 millió tonna termeléssel; valamint a 2-3 millió tonnás termelési kapacitással rendelkező, harmad szintű szakosodott és innovatív vállalkozások. Következtetése: „A jövő acélgyárainak általános tájképe nagyon kevés óriásból, körülbelül hét-nyolcból, néhány tucat körülbelül 10 millió tonna termeléssel rendelkező közepes méretű vállalatból és több száz kis, speciális és innovatív cégből áll majd. Az acélgyárak száma országszerte nem haladja meg az 1,000-et. Ez lesz a jövőbeli acélgyárak háromszintű modellje, mindegyiknek megvan a maga egyedi erőssége és túlélési stratégiája.”

Li Yongjun, a Kínai Vas- és Acélszövetség vezető elemzője és a Kohászati ​​Gazdaságfejlesztési Kutatóközpont főtitkára is hasonló állásponton van. Hangsúlyozta, hogy Kína egy főre jutó nyersacél-fogyasztása egy évtizede 500 kilogramm felett van. Az egy főre jutó fogyasztás a jövőben valószínűleg 500 és 700 kilogramm között fog ingadozni, ami hosszú távú stabilitást jelez. Arra a következtetésre jutott, hogy „Kína látszólagos acélfogyasztása valószínűleg 800 millió tonna körül fog ingadozni a jövőben, tartós csökkenő tendencia nélkül.”

Jelenleg, legyen szó „fájdalmas kezelésről” vagy „amputációról”, a kínai acéliparban minden érdekelt félnek másodlagos traumát kell tapasztalnia. Ez a folyamat nemcsak fájdalmas, hanem hosszú távú is. Mégis, ez egy elkerülhetetlen szakasz a kínai gazdaság számára az extenzív fejlesztésről a magas színvonalú átalakulás felé. Chen Leiming kijelentette, hogy az acélipar többletkapacitása nem pusztán belső probléma, hanem összetett társadalmi probléma, amellyel Kína jelenleg szembesül. Hangsúlyozta, hogy ez Kína gazdasági átmenetét tükrözi az extenzív fejlesztésről a minőségvezérelt átalakulásra, és mélyreható elmélkedést indokol.